Save me, Barry! | Design #2

Ez már egy párhetes munkám, ami egy Misfits fanfictionhöz készült. (EGYIK KEDVENC SOROZATOM EVER!)

#misfitsffdesigntbármikorrendelhettek

LINK

10 ok, hogy miért kezd el nézni... a Doctor Who-t

Úgy döntöttem, hogy a következő cikksorozatban, 10 ok, hogy miért kezd el nézni... címmel, ajánlani szeretnék néhány sorozatot. (Hát me' má' mé' ne?)

És szeretném megköszönni a rengeteg feliratkozót, máris! Hihetetlenek vagytok! Imádlak titeket! :3

Akkor kezdjünk is bele!

     1.  Mert egy időt álló, megunhatatlan történettel rendelkezik

Aki még nem tud semmit a sorozatról, az egész egy időlordról szól, aki a TARDIS-al utazgat térben, és időben. Eközben útitársakra, barátokra lel, majd - halhatatlanságának köszönhetően - szépen el is veszíti őket. Ennyi az alapszituáció, ami már magában is egyenlő a végtelen folytatással. (Nem is csoda, hogy ennyire hosszú...) Gondoljatok csak bele... A jövő, a jelen, a múlt, a Föld a Mars, és végtelen helyszínek. Ez egész annyira tág, hogy szinte már kihasználatlan.

     2.  Mert egyetlen rész után megbabonáz

Most ne boszorkányságra gondoljatok. Arra célzok, hogy még azok is, akik csap pár részt láttak, már kitaláltak saját fikciót. Igen, fikázók, hozzátok szólok! Ne tagadjátok! Mindenki szívesen találkozna a Doktorral, hogy kérjen tőle egy fuvart, a kedvenc korszakába, vagy a jövőbe.

Ha a készítők, csupán egy tucat rajongó ötletei alapján dolgoznának, a sorozat bőven futna még évekig. 

Az egész koncepció annyira könnyen folytatható, hogy minden sorozatíró ilyen ötletről álmodik, ( Megjegyzem ez a fanfiction íróknak is kedvez.)

    3.  Mert minden korosztály örömét lelheti benne

Ez egy olyan sorozat, amit nyugodtan nézhetsz a kistestvéreddel, vagy a nagy szüleiddel. Lehet, hogy nem fogják érteni teljesen, de biztosan élvezni fogják.

A sorozat igaz eredetileg csupán a gyerekek számára készült, és történelmet tanított, idővel egyre felnőttbarátabb lett, - ha fogalmazhatok így. Viszont akármennyire is komolyodott meg, még sosem mutattak vért a képernyőn. (Még akkor sem, amikor a tizedik doktor kezét levágták, ami viszont biológiailag nem túl okés.)

      4.  Mert fantasztikus karaktereket vonultat fel

Az összes doktorról írhatnék egy-egy kisregényt, de nem fogom ezt tenni. Mindegyiküknek különleges személyisége van, amik tulajdonképpen a hátukon viszik az egész sorozatot. Ez többnyire a kísérőkre is igaz, de őket már csak az kedveli, akiknek szimpatikusak. 

A Doctor Who másik előnye pedig, hogy egyedi főgonoszokkal rendelkezik. A dalekok, a cyber lények, és még sorolhatnám. A háttértörténeteik, a kinézetük, és az attitűdjük is szerethető, vagy dobálható. (Éppen azzal, amit eszel, vagy ami a legközelebb van hozzád.)

      5. Mert vicces

Rendben, ez elég primitív oknak tűnhet, de mégis engem igazol a rengeteg kínos csönd, amik a hatalmas kacarászásaim után következtek. (Igen, kicsit fura, amikor Vera elkezd hangosan röhögni, de senki sem tudja min...)

Annyi nevettető momentum van, hogy néha csak fogom a fejem. Ez természetesen a Doctor furcsa személyiségjegyeinek köszönhető.

      6. Mert rengeteg rajongó van, akivel kitárgyalhatod

Higgyétek el, ez egy olyan sorozat, ami után ránézel a melletted ülőre, (vagy az olyanok, mint én a képernyőre) és elkezdetek neki dumálni minden félét. Mi lett volna, ha... Azok a rohadék dalekok... Jajj de cuki volt, amikor megcsókolt a... 

Igen, így megy ez a Doctor Who fanoknál...

      7. Mert fantasztikus a szereplőgárdája, és az effektek is egyre jobbak

Annyi vendégszereplő fordult már meg a sorozatban, hogy az számolni sem tudom. Meglehetősen kellemes, amikor nyitott ajtónál mutogatni kezdek a laptora, hogy:

 - EZ VISERYS! ÚRISTEN, EZ VISERY! MI A FENÉT KERES ITT VISERYS? - oké, ne ragozzuk. Meglepődtem.

Bár a kezdetleges CGI elég gyengus, ez fejlődik, és egyre jobb lesz. Egy évadot pedig ki lehet bírni...

      8. Mert sosem ér véget

Egy rakás sorozatnál érzem úgy, hogy túl rövid, és még akaroooook, de itt szerencsére ilyen gond nincs. Bár a hardcoresorozatfanok nyilván hamar a végére érnek, én még most is nézem. Persze a Beatles sem tartott örökké, egyszer ez is véget ér. Azért remélem, hogy rendes befejezést kap, úgy 50 év múlva.

Rengetegen nőttek fel úgy, hogy a Ki vagy, Doki? ment a TV2-n, és sajnálom, hogy én nem lehettem köztük. Tehát a sorstársaimnak, akik még nem nagyon ismerik, csak ajánlani tudom! Akit még most sem sikerült meggyőznöm, ne aggódjon. Még hátra van két bombabiztos pont!

     9. Mert David Tennant

Nyugodtan kijelenthetem, hogy ő a legkedveltebb doktor, nem véletlenül. Sármos megjelenése, egyedi öltözéke, és mély hangja egy rakás tinilányt vonzott magának. De persze, mi nem csak ezért szeretjük. Kétségtelen, hogy ő az a doktor, és az a színész, aki a legtöbbeknek először eszébe jut. Én is, amikor csak így a doktor karakterére gondolok, ő ugrik be.

(Bár megjegyezném, hogy én a kilencedik doktort is nagyon kedvelem.)

     10. Mert Matt Smith

Ezt sem kell sokáig ragoznom, tekintsetek csak a blog jelenlegi designjára, és a művész úrra. Ő a legbohókásabb doktor, és ezt a szerepet tökéletesen hozza. Tökéletes választás volt a castingosoktól. 

És az a csokornyakkendő. Az a csokornyakkendő... 

Na, kinek hoztam meg a kedvét? ☺

A szeretet illata | Novella #1

Íme pár sornyi agymenés, ami az egyik lehangolóan magányos korszakom gyártmánya.

Vigyázat: Szerelem, Szomorúság, Melankólia!

A szeretet illata

Friss illat járta át az egész falucska, minden rejtett zugát. A hajnali párás levegő beférkőzött a hét ajtó mögé zárt szobába is. Lara még a korai kelés ellenére is tele volt energiával, amit még ő maga is furcsának vélt. Kilépett az aprócska faház parányi verandájára, ahol már várta a harmatos fűtől ázott kis edzőcipő. Még tizenhét éves korában hagyta itt, de akárhányszor visszahozta a sorsa szárnya, ezt a lábbelit preferálta, az összes régi cipő közül. A lazacszínű dorkó mellett, otthonias ruházata egyszerre, sportos futóvá tette. Ennek fényében gyerekbőrébe bújva, gyors futásba kezdett, amilyen gyorsan csak tudott. Végig cikázott a nedves fűvel borított dombon, egészen a fenyves melletti, hatalmas diófáig. A mámoros loholás után, lihegve állt meg a sövény lepte növény előtt. Közelebb lépve, az ágakon keresztül a törzsig sétált, ahol jó megmarkolta az alsó ágat. A lábát megtámasztotta a bokor közepén, majd felhúzta magát, egészen a fa közepéig, ahol egy kis kunyhó volt építve. Bebújt az apró deszkák közé, ahol egy kis szék várta. Az ázott bőrborítású ülőke majdnem összerogyott, Lara súlya alatt, de végül épségben elbírta. A lány körbenézve kis posztereket látott, amikre ruhák, és álmok voltak festve. A régi emlékek szinte szíven ütötték az idegent, aki visszatért hozzájuk. A múlt jelenéből felriadva Lara megremegett, majd benyúlt az orra előtt lévő fiókba, amiből egy kis üvegcsét húzott ki. A benne lévő rózsaszín folyadék oly sok, be nem teljesült kívánságot hordozott, hogy Lara hirtelen a kisasztalra borult, hogy átgondolja, mi is ez a kis flaska.

  - Annyit dolgoztam ezzel a kis parfümmel, hogy az esküvőmön ezt az illatot érezhessem. – motyogta az arcát a karjaiba temetve.

Forró nyári délután volt, pár órával azután, hogy A kis Laurának az édesanyja elmesélte az esküvőjét. Minden apró részlettel, a főétel ízétől a tanú cipőmárkájáig. Ezek után szinte egyértelmű volt, mivel tölti majd a délutánját a hétéves kislány. Neki indult biciklivel a falu kisboltjába, ahonnan egy üres füzetet, és egy apró üvegcsét vett. A visszautat még gyorsabban tette, egészen az öreg diófáig, ahol a kisházában el is kezdte a tervezgetést. Egy hatalmas kőkastély virágkertes udvarán, a szürke kavicsok között vonul a futórózsás oltárhoz, egy fehér királylányos ruhában, a szőke, kék szemű hercegéhez. Az emberek körbeállják, majd a rózsaszirmos téren megtapsolják, ahogy érzéki csókot vált kedvesével. Minden részletet elképzelt magában, a legapróbb dolgokig. A hajában egy sárga rózsafüzér lesz, és mezítláb sétálgat. Ezek voltak egy kicsi lány nagy álmai.

Az elképzelt egybekelés annyira elvonta minden kötődését a jelentől, hogy elbóbiskolt.

Ahogy észbe kapott, felugrott, és be is verte a fejét a fölötte lévő poros deszkába. Kinézett a kunyhó apró ablakán, és megpillantotta a csillogó fényben táncoló napot. Mosolyogva fogadta a reggeli fény meleg érkezését. Kimászott a zugból, és leugrott a földre. A dombot borító növények megszáradtak, és a hajnali köd is elszállt.

Lara lassan visszasétált a faházig, a buja növényeken keresztül. Fellépett a fenyőből készült verandára, és be is lépett a földháton fekvő viskóba. A falon látszódtak a szögek, és a földön egy hatalmas szőnyeg feküdt.

  - Merre jártál? Még csak nyolc óra – hangzott a kis kalyiba konyhájából, egy parányi magas hang.

  - Csak sétáltam egyet – jött a válasz.

Ahhoz képest, hogy egy leánybúcsú utáni reggel volt, a környék csendes, a két nővér pedig kellőképpen kipihent volt.

  - Hoztam valamit – folytatta a kóbor húg, és közelebb lépett ébredező testvéréhez. – Ez az a parfüm, amit még régen csináltam.

  - Azta… Emlékszem rá – csodálkozott.

  - Tessék, te vagy a menyasszony! – Adta át Lara a gyermeki álmait.

VÉGE